Hírek, események

A CEU Litkére látogat

A litkei tábor volt az első Tarisznya Tábor amin részt vettem. Nagyon üdítő élmény volt. Egy pár másik önkéntessel mentünk le Litkére, akik közül volt akit ismertem és volt akit nem, majd ott együtt költöztünk be egy házba.  Másnap reggel elkezdődött ténylegesen a tábor. A falu közepére, egy középület féleségbe mentünk, ahol végre megismerkedhettünk a gyerekekkel. Mivel elég sokan voltak, ismerkedős játékokkal kezdtünk. Az első játék nagyon vicces volt. Nagy kört alkottunk és mindenkinek ki kellett találnia egy egyedi mozdulatot, amit amint rá került a sor be kellett mutatnia miközben a nevét mondta. Ezután, a soron levőnek az előtte elhangzott neveket és mozdulatokat is meg kellett ismételnie. Ez a játék nagyon érdekes volt, mivel nem csak a választott mozdulat mondott nagyon sokat a gyerekekről, hanem ezen felül a kapcsolataikról is sokat elárult ahogyan egymásra reagáltak és ahogy végül ihletet merítettek egymástól.   Miután játszottunk még egy pár humoros játékot, négy csoportra osztottuk a gyerekeket és mindegyik csoportnak választania kellett egy történelmi személyt. Az volt a feladat, hogy állóképek és narrátor segítségével elmondjanak egy kitalált történetet amivel bemutatták a személyt. Az volt a feladat, hogy állóképek és narrátor segítségével elmondjanak egy kitalált történetet amivel bemutatták a személyt. Az én csoportom Szent Johannát választotta. Csodálatos volt látni, hogy az egyik fiú, aki tizenkét éves lehetett, mennyit tudott a törtélemről. Le voltam nyűgözve. Az én csoportomnak nagyon jól ment ez a feladat és mi fejeztük be elsőként.

Miután minden csoport kidolgozta és bemutatta az állóképeit a gyerekek hazamentek ebédelni a családjukhoz. Délután újból találkuztunk és további  vicces játékokat játszottunk. Nagyon jó volt látni, hogy egy pár gyerek mennyire beleélte magát a játékba és  mennyire élvezte a programokon való részvételt. Voltak egy páran, főleg az idősebb gyerekek között, akiket láthatóan kevésbé érdekelt a játék. Viszont ők örültek, hogy volt kivel beszélni, volt aki meghallgatta őket és akivel lehetett szuper szelfiket készíteni.  Szerintem ez az odafigyelés nagyon fontos része a táboroknak. Miután vége lett a délutáni programnak haza mentünk.  Később, az iskola melletti focipályán találkoztunk megint a gyerekekkel. Hívtak, hogy álljunk be focizni velük. Egy részük csatlakozott, mi pedig elmentünk a játszótérre néhány lánnyal. A megtervezett foglalkozás keretein kívül jobban oda tudtunk figyelni a gyerekekre, a történeteikre, az akrobatikus mutatványaikra a játszótéren, és még sok minden másra is. Ezt is nagyon élveztem.  Másnap visszamentünk ugyanarra a helyre. Én csoportot váltottam, mert egy másik csoportból elment a magyarul beszélő lány és az én csoportomban ketten voltunk akik tudtunk magyarul. Aznap az előző nap választott személyeknek kellett facebook oldalt készíteni és rajzolni. Az új csoportom Julius Cézárt választotta. A feladat nagyon nehéznek bizonyult. Más csoportoknak jól ment, de az én csoportomban nehéz volt felkelteni a gyerekek érdeklődését. Mindazonáltal érdekes volt látni, hogy végül kivel sikerült elvégezni a feladatot. Eleinte nagyrészt egy-két lányt érdekelt a feladat, de végül egy tizenhat év körüli srác maradt, aki nagyon jól tudott rajzolni. Elmondta, hogy szakközép iskolába jár ahol géprajzokat kell készítenie, ez mély benyomást hagyott bennem. Láthatóan tehetséges volt.


dav

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük