Táborok

A maják földjén

Litke, 2016. 07. 18.

Kedd reggel kiderült, hogy a hiába az időgép: amíg nincs teljesen kész, sajnos nem elég egy nagyobb időbeli ugráshoz; az előző napi fáradozás csak az ókori maják (és környező indiánok) közé juttatott el minket. Ráadásul a maja király felajánlotta ugyan a segítségét, de cserébe nem kis feladatot állított elénk: díszítsük ki a palotáját. Ehhez először minél több aranyat kellett kiásnunk – tényleges ásásra ugyan nem került sor, a játék lényege az volt, hogy mindenki eldöntse, együttműködik-e a párjával vagy sem, az alapján, hogy az együttműködés függvényében hogyan szerezhet több aranyat. A legjobban együttműködő párosoknak sikerült 60-60 aranyat gyűjteniük fejenként, így már nekiláthattunk a palota díszítésének a legékesebb maja mintákat ábrázoló csempékkel.

A királyi főírnok és fővésnök kettősének mintájára a gyerekek is írnok-vésnök párokat alkottak. A minták védelme érdekében azokat csak az írnokok láthatták, rajzolni viszont csak az egyébként néma vésnökök voltak képesek: így kellett, egymást irányítva és az irányításnak engedelmeskedve létrehozni az ősi mintázatokkal ellátott csempéket. Bár a vésnökök némasági fogadalma itt-ott csorbát szenvedett, az ősi minták eredeti képei szerencsésen titokban maradtak, a másolatok pedig hamarosan ki is kerültek a palota falára.

Az ebéd már sokkal gördülékenyebben ment, mint első nap, és a jóllakott, a palota díszeivel elégedett maja király tovább is engedett volna minket, de ebéd közben egy futár átadott neki néhány levelet, amit egyedül nem tudott elolvasni. A levelek kódolt írását csoportokra oszolva megfejtettük, de egyik sem adott értelmes szöveget önmagában állva. Ezért, amíg a kisebbek a csocsóasztal mellett kipihenték a palota szépítésének fáradalmait, a nagyobbak a hat kis levélből összeállítottak egy hosszabb, egyben már értelmes egészet alkotó levelet.

Az üzenetből nem sokat értettünk, így nem is tulajdonítottunk neki különösebb jelentőséget. Jóval fontosabb volt az, hogy folytassuk utunkat saját jelenünk felé, minden csapat újra nekilátott hát a társasjátéknak: az ötletek készen álltak, úgyhogy kikerülhettek az asztalokra a kartonok, megkezdődött a táblák rajzolása.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük