Táborok

Mentsd meg a robotot!

Litke, 2016. 07. 23.

Eljött az utolsó nap, és az előző este kipróbált időgépek megtették a dolgukat: minden táborvezető a hétfőről ismert kék pólójában jelent meg, végre mindenki hallgatott a saját nevére (és nem erősködött, hogy ő márpedig Ahmed, Luther vagy James), végre tudták, mi az a bicikli és hogy működik egy számítógép. A huszonegyedik századdal viszont beköszöntöttek olyan katasztrófák is, mint a sugárfertőzés. A sugárfertőzött színházterembe embereknek nagyon veszélyes belépni, ezért csak az erre a célra fejlesztett robotokat engedhettük be, hogy megszerezzék a területen elrejtett kódokat. A gyerekek csapatonként kaptak hát egy-egy robotot és a hozzájuk tartozó alapvető utasításkészletet: ez alapján irányíthatták az eltérő képességű robotokat, és kellett megszerezniük a kódokat. Amikor pedig – a csapatok egymást is segítő munkájának köszönhetően – mindenki hozzájutott a megfelelő kódokhoz, indulhatott a valódi, pontosabban a számítógépes programozás. A legtöbben a feladat szerint olyan programot írtak, ami képes volt barkochbát játszani velük, de bőven láthattunk arra is példát, hogy a más témák iránt érdeklődők inkább állatokat sokszoroztak, hátteret színeztek vagy hangokat vettek fel az (így idő hiányában barkochbázni nem megtanított) virtuális cicának.

Mielőtt elköszöntünk volna egymástól, már csak egyetlen dolog maradt: elmondani egymásnak, mit adott nekünk a tábor, mit kaptunk egymástól és a foglalkozásoktól. Hogy ezt megkönnyítsük, mindenki hátára ragasztottunk egy-egy papírt, ezen keresztül lehetett üzenni a másiknak. A változatos üzenetek közül kitűnt, mindenkiben megfogalmazódott az, hogy nem csak rengeteg tudás és tapasztalat, de még annál is több szeretet forgott és cserélt gazdát közöttünk az elmúlt egy hétben. Úgy gondolom, a gyerekek és az önkéntesek nevében is egyöntetűen azt mondhatom, várjuk azt, hogy még találkozzunk és együtt dolgozhassunk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük