Táborok

Vissza az őskorba!

Litke, 2016. 07. 17

Hétfő reggel nyolcan önkéntesek beállítottunk az apró Nógrád megyei falu, Litke kultúrházába. A meghirdetett program alapján a gyerekek valamiféle tanulmányi tábort vártak, ehhez mérten a lelkesedés nem is csapott az egekig. Annál nagyobb volt az idegenkedés a nyolc fiatal felnőttel szemben, akik nemcsak hogy feltűnően pestiesen beszéltek, de senkit nem ismertek a faluban, a vendégházban laktak, és olyan ostobaságokat kérdeztek, mit jelent az, hogy more, vagy hogy ki az ember nenéje. A névtanulós és ismerkedős játékok ugyan egy kicsit oldottak a helyzeten, és az is szimpatikus lehetett, hogy ők maguk határozhatták meg, milyen szabályok szerint szeretnék az egyhetes tábort végigcsinálni, de amikor eluralkodott az ebéd körüli fejetlenség, a bizalmatlanság visszatért: hogyhogy nem tudják, hol lehet átvenni az ebédet? Miért nincs saját ételhordójuk? És miért akarják mindenképp felírni azoknak a nevét, akik hazamennek? Hiszen pontosan egy utcára laknak a kultúrtól!

Rögtön megváltozott a helyzet, amikor ebéd után már mi vártuk a gyerekeket olyan környezetben, ami számukra volt idegen. Ugyanis hogy-hogy nem, az ebédből mindannyiunknak egy ősemberek lakta helyre sikerült visszatérnie. A törzs tagjainak konfliktusát pedig csak a gyerekek oldhatták meg: ki ölte meg a régi törzsfőnököt? Ha pedig erre rájöttek, az ő döntésük volt, ki legyen az új vezető – ki az, aki a nyomozás során kellően bátornak, okosnak és rátermettnek tűnt ahhoz, hogy a törzs élére álljon.

A rejtélyt megfejtették, de ettől még nem került minden a helyére: ott ragadtunk az őskorban, és rajtunk, rajtuk állt, visszajuthatunk-e saját angolvécés, cipőhordós jelenünkbe, ahol a táborvezetők nevei újra valódi névnek hangoznak (ellentétben azzal, hogy Rina, Seneinei vagy Tumm), és a foglalkozásuk sem sámán vagy harcos. És mi lenne jobb módja az időutazásnak, mint ha építenénk egy időgépet? Csoportokra oszolva neki is láttak az időgép-társasjáték létrehozásának, és délután azzal a reménnyel tértek haza – vagy mentek ki a focipályára –, hogy a fáradozásuk megtérül, és másnapra Litkén, 2016-ban találják magukat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük