Táborok

Láca-Láca-Cséke – Lácacséke 2018

Ez már a többedik alkalmunk volt Lácacsékén, ezért már egy feltérképezett terepen mozoghattunk. A gyerekek nagyjával már találkoztak az önkéntesek, volt már velük egy-egy aranyos, vagy éppen megnevettető történet, ami ismeretlenül is közelebb hozta őket az új Tarisznyásokhoz.

A lurkók nagy örömmel, és még nagyobb kíváncsisággal robbantak be az idei tábor helyszínére. Érdeklődve szemlélték meg az általuk még nem ismert önkénteseket, akikkel már pár pillanat után játékba torkollhatott a várakozás. A Tarisznya Táborok és a helyi gyerekek közötti kapcsolatot az egyik itt kitalált játék jellemzi a legjobban; ez a Láca-Láca-Cséke. Ez a kacsa-kacsa-libának egy itteni fűszerezésű változata. 

Miután megismerkedtünk, feltárhattuk előttük ennek a hétnek a témáját, ami a távoli, misztikus, de annál izgalmasabb ógörögország. Rengeteg tanulmányi feladat, és annál is több játék ölelte körül ezt az idegen földet. Volt itt ódivatbamutató, jellegzetes görög olimpia, és a sokak által imádott kereskedős játék. Ennek keretein belül négy városállam között ingáztak a gyerekek exotikus kereskedők bőrébe bújva. Jó problémamegoldó képességük lévén gyorsan rájöttek, hogy az igazán nagy gazdagsághoz összetett tervek kellenek. Az előállítás helyszínén kell megvásárolniuk a portékát, és onnan minél messzebb szaladni ahhoz, hogy hatalmas vagyonokért cserébe el tudják adni. Az értékesítés útjába időnként ilyen-olyan apró viták miatt kereskedelmi embargó állt, és mindeközben az elmélázó csencserekre még egy rabló is leselkedett, akivel vért és verejtéket áldozó kő-papír-olló csatákat kellett megvívniuk.

A hét vége felé együtt ellátogattunk egy kalandparkba. Itt egymást bíztató szavakkal, vagy akár karnyújtásnyi segítségekkel jutottunk át az akadályokon. Ezeknek a végén egy írdatlanul hosszú drótkötélpálya várt a próbálkozókra, amitől még a diadalittas önkéntesek is hajlamosak voltak megrettenni (ezen beszámoló írójával egyetemben). Ezt egy caplatós kirándulás előzte meg egy dimbes-dombos erdőségben, így kénytelenek voltunk beadni a derekunkat a kimerült siserehadnak, ezért a hegy csúcsán álló kilátóhoz már libegővel utaztunk. Itt körbekémleltük a tájat, mindenki megkereste saját házikóját (legyen az vélt vagy valós), majd pár eszméletlenül jóra sikerült csoportkép után megkezdtük utunkat lefelé, ugyancsak libegővel. A hosszasan lefelé ereszkedő masina időnként meg-megállt, de a hirtelen fakadt riadalmat jóízű nevetéssel el lehetett hessegetni.

A hetet egy családias-hangulatú szalonna sütéssel zártuk. Az ünnepi asztal csordultig volt rakva mindenféle finomsággal, ami kitartó szemezgetés után megfogyatkozott. Ezt dínom-dánom követte egy gitár társaságában, amin az egyik gyöngyhangú önkéntes, Olivér bácsi adta elő tudományát. Közösen megnéztünk egy hangulatosra sikerült vetítést a héten készült képekből, majd egy könnyes búcsú után elköszöntünk egymástól. Reméljük bennük is olyan nyomot hagyott mint bennünk. Jövőre találkozunk, imádnivaló, flúgos lurkók!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük