Táborok

Levél a Tarisznyánkba – Magyarbánhegyes 2018

Idén nyáron harmadik alkalommal rendeztük meg a Tarisznya Tábort Magyarbánhegyesen. A lelkes önkéntes csapat július végén érkezett a településre egy hosszú, de jó hangulatú vonatút után. Az első este csapatépítéssel és lázas készülődéssel telt, hogy másnap felkészülten tudjuk fogadni a gyerekeket. 

A hetet végigkísérő téma (görög istenek) alkalmas volt arra, hogy igény szerint jobban kibontsuk, a kreatívan felhasznált jelmezek apropóján például elindult egy-egy beszélgetés a görög mitológiáról. 

És aztán egyszer csak elindult a hét… hétfő reggel sorban érkeztek a résztvevők az iskolaudvarra és kapcsolódtak be a bemelegítő- és ismerkedős játékokba. Délutánra az újonnan felosztott kiscsoportok tagjai már nem csupán összebarátkoztak, de közösen meg is állapodtak pár szabályban, mit a hét során jó lenne betartani – ez többé-kevésbé sikerült is, de mindenesetre jó volt látni, ahogy a gyerekek újabb és újabb ötletekkel álltak elő, ahogy a nagy papírra folyamatosan kerültek fel a piros post-itek. 

A napok szerkezete a gyerekeknek és az önkénteseknek is segítség, kapaszkodó volt: meghatározóak voltak a beszélgetéssel töltött séták az ebédlőbe, a programok közöti focizások és szurkolások, a labdázások az aulában, és természetesen a minden napot lezáró, nehezen véget érő gyilkosozások. De ezek között tevékenyen zajlott ám a hét: levelet írtunk a többi tábornak, keményítővel és vízzel vizsgáltuk a nem newtoni folyadékok jellemzőit, akadályversenyt rendeztünk. Egyik délelőtt a bemelegítő játék után egy meglepően mély beszélgetés kerekedett ki az internet jelentette veszélyekről. A kiscsoportokban folyó projektmunka gyümölcseként pedig a hétvégén nemcsak bemutattuk, hanem ki is próbáltuk azokat az új sportágakat, amiket a gyerekekkel találtunk ki. Az egyik játék olyan sikeres lett, hogy az utolsó nap délutánján is játszottuk. 

Összefoglalva, apró jelekből, de biztosan meg lehet figyelni a gyerekek fejlődését – nemcsak az évente sorra kerülő táborok és az évközi látogatások ívén, de akár a hét folyamán is. Számomra az egyik legnagyobb sikerélmény volt, mikor a tábor egyik rosszcsont résztvevője hosszas kérlelés-fogócskázás-rábeszélés után egyszer csak fogott egy tollat és egy papírt, leült, és csendben megírt egy egyszerű, szépen fogalmazott levelet a leendő levelezőtársának.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük