Táborok

Focikapu és greenscreen – Sajókaza 2019

Geometria foglalkozás

2019-ben másodjára látogattunk a Miskolctól nagyjából 30 kilométerre található községbe, Sajókazára. Tavalyhoz hasonlóan idén is a Dr. Ámbédkar Iskola biztosította számunkra a táborhelyszínt. 

Új önkéntesként már az odaérkezés előtt kíváncsi voltam, hogy vajon milyen lesz az idei tábor, hiszen az előző év tapasztalatai azt mutatták, hogy a gyerekeket nem minden típusú program aktivizálta. Persze a terveket ehhez igazítottuk: több kreatív, kézműves foglalkozással készültünk és a foglalkozások időtartamát is átlagosan 30–60 perc közé helyeztük. 

2018-hoz képest a körülmények annyiban változtak, hogy idén nem kötötte le a kicsiket egy párhuzamosan zajló tábor, ami azt eredményezte, hogy kezdetben jóval több gyerek érkezett hozzánk, mint amire számítottunk. Amíg a feladatainkkal a 10–15 éves korosztályba tartozó táborozók foglalkoztak, az udvaron (és néha az épületben is) a kicsik szaladgálva, sportolva járultak hozzá a tábor hangulatához. 

A reggeleket tornával indítottuk, a programban pedig a foglalkozásokat játékokkal szakítottuk meg. Ezek nem mindegyikében vettek sokan részt: voltak, akik inkább csak a padról mosolyogtak ránk, nem akartak „bohóckodni”. Viszont amikor csatlakoztak, pár kört le tudtunk velük játszani. 

Kerettörténetként idén egy új világ tervezését jelöltük ki, ehhez kapcsolódva projektfeladatként a gyerekeknek egy új országon belül közös törvények, szabályok meghatározása, közös szellemiség kialakítása volt a feladatuk. Vagyis lett volna: a délutáni projektidőt a gyerekek szívesebben cserélték le például zenélésre (padon dobolás, tapsolás, éneklés) vagy focizásra. Az alkotáshoz való viszonyuk a napközbeni feladatokban is kibontakozott: könnyebben befogadták az olyan foglalkozásokat, amik valamilyen vizuális (pl. festés, sólisztgyurma-vulkán) vagy auditív élményt nyújtottak. 

Készül a focikapu

A fenti feladatok mellett azok a programok jártak több-kevesebb sikerrel, amik a fizikai aktivitást kombinálták a tanulással (pl. matekos akadályverseny), a papíralapú hatásmérés során pedig azt tapasztaltuk, hogy a gyerekek valószínűleg szeretnek teszteket kitölteni. 

A hétre a majdnem az egész pénteki napot kitevő focikapu-építés tette fel a pontot. Itt a gyerekek önkénteseink felügyelete mellett három szobában maguk építhettek meg a hálótól kezdve, a kapufán keresztül a festésig két darab focikaput, amit természetesen a jövőben szabadon használhatnak. Jó volt a gyerekekkel dolgozni, összességében figyeltek arra, amit mondtunk és (bár inkább a fúrásban és a festésben, mint a hálófűzésben) ki is vették a részüket a munkából.

A tábor utolsó, szombati napján a gyerekekkel ellátogattunk az ózdi Nemzeti Filmtörténeti Élményparkba, ahol kipróbálták milyen greenscreen előtt állni. 

Végső soron azokról a foglalkozások közötti alkalmakról is írnék pár szót, ahol lehetőségünk nyílt beszélgetni a gyerekekkel. Ezeket a pillanatokat szerintem a gyerekek és mi is jó élményként éltük meg: ők meséltek magukról, hobbijaikról, terveikről, és minket is érdeklődve kérdeztek az életünkről.

Idén is nagyon szeretnénk megköszönni Gábornak, a Dr. Ámbédkar Iskola munkatársának, hogy egész héten jelenlétével és tudásával is segítette a tábort és a helyi lakossággal való kommunikációt! 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük