Táborok

Tanítsátok az önkénteseket! – Litke, 2019

Negyedik éve járok vissza Litkére minden évben, lehetőségeimhez mérten többször. Nagyon élvezem a táborokat, a gyerekek mindig felvidítanak, és a közös játékok energiával töltenek fel. Idén mégis kicsit más szemszögből tapasztalhattam meg a tábort. Ebben az évben mint koordinátor vettem részt a táborban, és úgy éreztem, minden az én felelősségem az elejétől a végéig, de még előtte és utána is. Izgatott voltam, hogy egy nagyrészt új csapattal indultunk neki a hétnek, akik még soha nem voltak Tarisznya Táborban. Ahogy az megszokott, mindenkit kicsit aggasztott, hogy majd a gyerekek hogyan fogadják az új önkénteseket, de én egyetlen dologban voltam biztos, hogy kitörő örömmel, végtelen lelkesedéssel, és határtalan szeretettel fognak viszonyulni mindannyiunkhoz, nem számít, hogy régi tarisznyásról vagy újról van szó. És ebben sosem kell csalódnom, idén is így történt, az első pillanattól bensőséges beszélgetések folytak a gyerekek és az önkéntesek között.

Az első délelőtt után úgy éreztem, minden sínen van. 

Az napok viszonylag probléma nélkül folytak, a gyerekek létszáma folyamatosan hullámzott, ezért néha egy egy foglalkozás elcsúszott a tervekhez képest, de ez sose okozott nagyon nagy problémát, inkább csak bosszúságot.

Orsi és Marci táncbemutató előtt

Ami számomra a legemlékezetesebb foglalkozás volt mind közül, amikor a gyerekeknek ki kellett találni valamit, amit megtanítanak az önkénteseknek, majd egy bemutató keretében ellenőrizni, hogy sikerült. A “Tanítsátok az önkénteseket” bemutatója az elvárásaimat felülmúlta minden tekintetben. Nem volt összeszedett, végig egy kis káosz uralkodott, a gyerekek zavarban voltak, hogy rájuk jutott a tanító és irányító szerep, az önkéntesek pedig zavarban voltak, hogy bizonyítaniuk kell tudásukat. De a két napon át tartó lelkes oktatásnak meglett az eredménye. Az önkéntesek Hoverboardozása nem volt veszélytelen, a cigány himnusz cigányul elszavalása csak egy önkéntesnek sikerült, Aranyhaj megrajzolásának megtanítása sem volt könnyű, de ami megkoronázta a bemutatót, az a megismételhetetlen táncbemutató volt, igazi cigányzenével, kölcsönkért ruhákkal, és jeles tanulókkal, akik az egészet előadták. De természetesen a gyerekek remek ötlete és befektetett munkája nélkül mit sem ért volna az egész. 

Számomra a bemutató végi hatalmas taps jelezte a tábor sikerét. Nem kérdés, hogy szeretnénk visszatérni Litkére, és ha minden jól megy, már ősszel újra együtt játszhatunk és tanulhatunk a gyerekekkel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük